Admin bejelentkezés

Vigasz altató

Publikálási dátum: 2016.12.18.
Lírai vallomás

Fiatal lány teli jó-hiszemmel,
miképp is gondolhatott volna arra,
hogy valaki nem ilyen tiszta szemmel,
hamis ígéretekkel terelgeti jobbra-balra,
bántó szavakkal fogja tartani kordában,
de gondolta, ha szemeit ilyenkor behunyja,
és szebbet képzel, majd az történik a valóságban,
hátha mégis jóvá fordul, viselkedését megváltoztatja.

Elmúlt,
pihenj le most már Te is.
Védlek,
mint gyengéd virágját a tövis.
Tarts ki,
szívedet ezentúl nem bánthatja senki.
Kérlek,
mindig tudd, soha el nem eresztelek.

Hiába tervezett volna életet másút,
újrakezdeni, új utat választani,
több gyerek mellett, már nem volt visszaút,
így mindenét beleadta, hogy gyermekeit tudja vigasztalni,
ha otthon a vihar elkezdődik,
s a gyerekek reszketve menekülnek,
ilyenkor védje anyai ernyőik,
bízva abban, hogy ők majd jobb társra lelnek.

Elmúlt,
pihenj le most már Te is.
Védlek,
mint gyengéd virágját a tövis.
Tarts ki,
szívedet ezentúl nem bánthatja senki.
Kérlek,
mindig tudd, soha el nem eresztelek.

A fiatal lány idősebb lett,
gyermeteg szíve megmaradt,
ilyesmihez felnőni nem is lehetett,
jóhiszemű lelke a velejéig kifáradt.
Mikor egyszer felnőtt gyermeke ránézett,
s meglátta anyja tiszta szemében az évek alatt,
összegyűlt rengeteg megtört pillanatot,
ekkor megsimogatta arcát és ekképp suttogott:

Elmúlt,
pihenj le most már Te is.
Védlek,
mint gyengéd virágját a tövis.
Tarts ki,
szívedet ezentúl nem bánthatja senki.
Kérlek,
mindig tudd, soha el nem eresztelek.

Nincs semmi baj, csak hajtsd fejedet mellkasomra, és hallgasd szívem
egyenletesen dobbanó szeretet dallamát, s annak biztos állandóságát.
Mostantól én vigyázok Rád.
Édesanyukám.