Mondd ki hangosan!
Publikálási dátum: 2017.01.18.
Lírai vallomás
Köszönj meg mindent,
s ne csak halkan a Jó Istent,
hogy azok, akik szeretnek, tudják, hogy észreveszed amit tesznek,
mert gyorsan megszokjuk a jót,
tetteiket értünk, alapként veszünk, mint a sót,
Mondd ki hangosan: látod, hogy nap, mint nap fáradt,
ettől függetlenül elmondhatod neki mi bántat,
Mond ki hangosan: ha épp nem láthat téged,
mindenképp felhív érdeklődve a napod végett,
Mondd ki hangosan: sokszor rákérdez mindenre,
de, ha felnézel szemeibe rálelsz aggódó tekintetére,
Mondd ki hangosan: több vita is abból ered,
hogy nem ártani, hanem jót akar Te neked,
Mondd ki hangosan:
köszönöm az esti jóéjt ölelést,
a betegség alatti szigorú törődést,
az apróságokat, amit mind megveszel,
a bántó szavaimat, amit sokszor csak eleresztel,
hogy kinn vársz rám a megállóban,
mosolyt csalsz arcomra bánatomban,
fagyos kezeimet kezeiddel melegíted,
önmagamat becsmérlő szavakat elítéled,
mindig előre előkészíted a teámat,
elteszed biztos helyre összes írásomat,
feladod helyettem a postán a levelet,
elhozod a patikából a gyógyszereket,
csak is széles mosollyal vársz,
aggodalmaimról mindig gondosodsz,
Ezt mind tudom.
Magamban, halkan.
S a legapróbb sószemig a legszorosabb ölelésig,
egyiket sem szeretném alapnak venni,
mert amíg vagyok meg szeretném köszönni.
Ki mondom hát hangosan: köszönöm, hogy mindig van Neked mit megköszönni..