Admin bejelentkezés

Többért imádkozni

Publikálási dátum: 2017.02.19.
Lírai vallomás

Mindig többet, ne csak imáimban, hanem a valóságban,
Mohón szeretném az idődet, ami engem körülvesz,
A külvilágot kizárva, másra nem koncentrálva,
Az összes mosolyt, melegséget rám irányítva,
Mint álló ventilátor, ezt mind az én irányomba fújva,
Ha mégsem, imádkozom: hadd fogadjam el a valóságot.


Mindig többet, ne csak imáimban, hanem a valóságban,
A szavakból sosem elég, igyekszem magam visszafogni,
Világos, Te sem tudsz állandóan, folyton szépet mondani
Nem lennék jó fának, csak vízre várnának gyökereim,
Pedig rég megduzzadtak nyugtató szavaidtól idegeim
Ha mégsem, imádkozom: hadd fogadjam el a valóságot.


Mindig többet, ne csak imáimban, hanem a valóságban,
Több törődésért harcolnék, hiába adsz már sokat,
Hiába teszed százszor, nem unom meg a simogatásokat,
Mint egy koala a fához, úgy csüngnék én rajtad,
De nagy vagyok már én ehhez, ezért szívem néha jajgat,
Ha mégsem, imádkozom: hadd fogadjam el a valóságot.


Több idő, több törődés, több szép szó. – ugye úgy lenne jó. – szólalt meg az ima végén a hang.
A valóságban mindennek van határa, semmi sem végtelen, egyedül a szeretetedben ereszthetsz mindent a végtelenségbe, ott határok nélkül találsz meg mindent, amiért imáidban epekedtél.
De az nem a valóság, az csak érzés. - mondtam elkeseredve.
Lehet, ám a valóság, az, amit mindenki kreál, az érzés viszont az, ami minket kreál, így érzéseink alkotják a valóságot is.
Fogadd el, imádkozz, érezz, vagy csak mondd azt, hogy „szeretlek” és reménykedj, hogy a másik is tudja, annak valóságba nem férő határtalanságát.

Ezért többért nem is imádkozom, csak azért: hogy ezt határtalanságot Te is tudd.