Egy csepp
Egy csepp.
A tengerben az vagy.
Ám könnyeim cseppjeiben mindegyikében ott vagy.
Egy cseppben annyi minden mozog,
egyszerre a múlt, jelen, jövő kavarog,
tán sokszor nem is Te váltod ki,
lelkemben már egy vagy, s nem tud kivonni,
dühöm, bánatom, örömöm könnyeiben,
valahol mindig ott vagy érzéseimben.
Tenger, óriás mélységed elbűvölő, de az az egy csepp lesz mindig, ami engem leginkább elbűvöl.
Egy szem.
A sivatag homokjában az vagy.
Ám az én szememben a világ vagy.
Egy szem mindent magában tart szilárdan,
ábrándjaimat, be nem teljesült vágyaimat összekovácsolja finoman,
szemembe nézel, e sok álmot mind észreveszed,
a rémálom páráját pedig tekintetemből mind elnyeled,
szemedbe nézek és meglátom azt az egyedülálló csillagot,
ami a többitől eltérve, sosem veszti fényét, csak ragyog.
Sivatag végeláthatatlan nagyságod elbűvölő, de az az egy szem lesz mindig, ami engem leginkább elbűvöl.
Egy szál.
A mezőn egy fűszál vagy.
Ám idegszálaim minden gondolatában jelen vagy.
Sokszor kevésbé szép gondolatok áramlanak bennem,
de aztán eszembe jut, amit egyszer mondtál nekem:
hogyha csak egy fűszálat adnék Neked,
azt is elraknád, örökre megmaradna, bármit is tegyek,
egy kis fűszálra gondolva, máris megnő bennem a sok szép gondolat,
s az erdőben járkálok, melynek nagy részét Te ültetted, sok év alatt.
Mező, elterülő szépséged elbűvölő, de az az egy szál lesz mindig, ami engem leginkább elbűvöl.
S a legszebb szál az, mely mikor testünk már rég a földé, valahol ismét összeköt minket.