Admin bejelentkezés

Zsebre vágnám

Publikálási dátum: 2017.05.07.
Lírai vallomás

Mindenki tudja, 
neki van a legjobb anyja,
én is hasonlóképp érzek,
a legjobb anyától létezek.

Frissen vágott fű kábító illatát,
ha tehetném, megragadnám, erősen magamhoz szorítanám,
együttérző tekinteted fénye, a többiében is ott van,
de máséban sosem olyan fényesen csillan,
ezek a szemeid elegendők, szorongó lelkem megnyugtatásához.
Megtartanám, zsebre vágnám, de a világon a legszebb dolgokat mégsem lehet,
mint a vágott fű illatát, ezt is csak érezhetem.

Ezer gyermek énekre zendülő ringató dallamát,
ha tehetném, megragadnám, erősen magamhoz szorítanám,
hangod, mely melegen szólít, nem pusztán egyedülálló,
de legkedvetlenebb pillanatomban is csak az lesz lelkemnek csillapító,
a legfrusztrálóbb bénító zajban, hangodat mindig meghallanám.
Megtartanám, zsebre vágnám, de a világon a legszebb dolgokat mégsem lehet,
mint ezer gyermek dallamát, ezt is csak érezhetem.

Az erdő sűrű fái között elszórt napfény sugarát,
ha tehetném, megragadnám, erősen magamhoz szorítanám,
büszke mosollyal sokan illetnek engem,
de a végén a te mosolyodat keresem a tömegben,
ami akkor is biztatna, ha az összes próbát elbuknám.
Megtartanám, zsebre vágnám, de a világon a legszebb dolgokat mégsem lehet,
mint elszórt napfény sugarát, ezt is csak érezhetem.

A legjobb dolgok nem fizikaiak, megragadhatatlanok – szól a mondás.
Ám fények, hangok, illatok mellé, jut egy kivétel: édesanyánk.

S a legszebb, hogy a legszebbek közt egyedül ő a megfogható…