Álmomban az vagyok aki...
Álmomban az vagyok, aki az összes bánatod elveszi,
csak is boldogsággal helyetesíti.
A sós könnyeiddel, mostantól csak örömedben találkoznál,
a bánat gyökerei eltünnének, többet miattuk soha el nem botolnál,
a szomor súlya többé nem nehezedne Rád,
az öröm varázsa a magasba emelgetne, és gyakrabban mosolyra húzódna szád,
s onnan csak a jelen szép pillanatait,
a múltad megható emlékeit,
és a jövő bíztató, meleg szeleit fogadná be lelked.
Álmomban az vagyok, aki az összes fáradságod elveszi,
csak is nyugodalmas érzelemmel helyetesíti.
Nem kellene soha többé fáradtan, munkának nekilátnod,
kialvatlan vörös szemmel ellátni,
végeláthatatlan teendőid.
Súlytalan kipihentség ülne csónakodban, a mindennapok feladataid közt ő evezne,
Te csak hátradőlnél nyugodt testtel, szellemmel, mind ezt kipihenten élvezve.
Álmomban az vagyok, aki az összes félelmed elveszi,
csak is biztonság érzésével helyetesíti.
Aggódalmak többé görcsöt nem okoznának,
rémálmod már egy sem lenne,
ami éjjel óránként felkeltene.
Minden, ami számodra fontos, biztonságban maradna,
így egy másodpercig sem kellene szoronganod miatta.
A kétségbeesés érzése többé soha nem marcangolna,
esténként a biztonság altatna,
mint szelíd csermely, lassan de biztosan, folyna melletted,
s az aggódás összes törmelékét magával sodorván,
benned a magabiztosság köveivé varázsolná.
Amint szemem kinyitom,
ismét előjön valóságom,
hiába hát az álom,
ha még a legelső mosolyomtól az utolsó imámig odaadnám mindenemet,
sem tudnám cserébe levenni Rólad az útközben hátadra zúdított kereszteket.
Álmomban bármi lehet, vagy megszünhet,
ám igaz szeretetem csak nyított szemek mellett tud Rád valóban vígyázni,
minden álmodozás nélkül Téged bíztosítani,
hogy, ő épp, mint egy védelmező őrangyal:
állandó és örök.