A véget nem érő játszma
A játszma eldőlt,
a táblán már csak a fájdalom bábúi állnak dícsően.
örüljetek, győztetek,
a bele nem törődés parasztjait gyorsan levertétek,
a reményben élő fútókat nehezebb küzdelem során, de eltemetétek,
a kitartásomat hordozó lóvakat keservesen, de kiiktatátok,
a hitemet védelmező bástyákat is nagy gyötrelmek közepette, de csak eltapostátok,
a lelkemet egységben tartó királnyő is végül elbukott,
így maradt az egy szem királyom a táblán,
léphetek egyet ide, egyet oda, de végérvényben amilyen a tábla, olyan a játszma:
fekete-fehér, csak egy, aki díadalmasan győzhet,
jön a sakk-matt, s máris elvertetek.
A játszma végén Isten mégis azt sugja:
A harcnak vége, szedd össze bábuidat, rakd fel a táblára újra. Mert akármennyiszer győz a fájdalom és a viszontagság, egyben biztos lehetsz: én mindig megadom újra és újra a bele-nem-törődő parasztokat, a reményben élő fútókat, a kitartás lóvait, a hitedet védelmező bástyákat, a lelkedet egységesítő királynőt. Kaphatsz az életben nagyon sok sakkot, de sakk-mattot soha.
S az meg miképp lehet? – kérdezem értetlenkedve.
Tedd csak próbára: szorosan ölelj át valakit, akit nagyon szeretsz, s rájössz abban a pillanatban, hogy olyan hogy sakk-matt, nem létezik.
Igy összeszedem az újonnan kapott bábuimat, s még nagyobb erővel kezdek neki a véget nem érő játszmának...