Keresem a szót
Nincs az a hely, ahova el ne kísérnélek,
nincs az az ember, akivel elcserélnélek,
nincs az a hiány, mikor távolabbra mész,
nincs az az öröm, mikor ismét visszatérsz,
nincs nagyobb boldogság, mikor átölelsz, s azt mondod: te vagy az én húgom,
nincs megfelelő szó, amit mondhatnék, hogy kifejezem mély érzéseim,
mert ha valamiképp mérhető lenne a szeretet, azt mondanám:
az illata erősebb lenne egy szoba teli kamillával,
az íze ízletesebb lenne a világ legjobb gulyásánál,
a tapintását száz pelyhes kis csibe sem adná vissza,
a súlya a föld összes elkeseredett, csodára-vágyó emberét felkarolná,
a hossza a még nem ismert naprendszereket is áthaladná,
a mélységét az összes tenger, tó, folyó egyszerre megtölteni nem tudná,
de sajnos még most is megfelelő szó nélkül vagyok;
Elmentem így a szó-királyhoz, megkérdezni, hogy ezt, amit érzek, mégis
miképp tudnám szavakkal kifejezni? Hisz még trónja és koronája is szavakból van kirakva,
ha ő nem, ki más tudná?
Megigazgatta szavakból álló koronáját, majd elmosolyodott és így szólt:
A szavakat alkotjuk már több ezer év óta, azonban az érzelmeket kapjuk,
de azokat egy pillanat alatt. A szavak szépek és erőteljesek, én már csak tudom.
De minek szavakkal behatárolni oly érzést, ami pont attól nő tovább,
hogy nincs szó, amivel ketrecbe zárhatnád.
Így hát azt mondom Neked: hadd nőjön tovább!